top of page
Keresés

Mindenki jól járhat? - Az energiaközösségek pénzügyi modellezésének feltételei Magyarországon

Az Európai Unió egyre jelentősebb hangsúlyt fektet az energiaközösségek (röviden: EK) támogatására, így Magyarországon is növekszik ezen kezdeményezések száma. A villamosenergia ipari szereplők együttműködésén alapuló energiaközösségek fontos szerepet játszanak a lokális villamosenergia hálózatok stabilizálásában, és a fogyasztás optimalizálásában.

Az EU hivatalos definíciója szerint az energiaközösség egy olyan önkéntes részvételen alapuló közösség, amely részt vehet az energiatermelésben, -fogyasztásban, -ellátásban, -tárolásban, az aggregálásban, vagy egyéb energetikai szolgáltatások nyújtásában. Az energiaközösség elsődleges célja nem a profittermelés, hanem hogy tagjai számára környezeti, gazdasági és szociális hasznokat nyújtson (Európai Parlament és Európai Tanács, 2019).

A gyakorlatban az EK egy olyan közösséget jelent, amelyben a tagok - akik lehetnek termelők (pl. napelemek, szélturbinák), fogyasztók (pl. lakás, vállalkozás) és energiatároló tulajdonosok - összeköttetésben vannak egymással. Az energiaközösség működését koordinálhatja egy elszámoláshoz szükséges szoftver, amely felelős a megtermelt és elfogyasztott energia a szereplők közti elosztásáért (Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, 2022).

Hazánkban ezen összefoglaló megjelenésééig 9 energiaközösség került bejegyzésre nonprofit szervezeti formában (MEKH, 2025). Jelen cikk azt kívánja bemutatni, hogy – az egyelőre alacsony számú energiaközösséggel működő Magyarországon – EK alapítás esetén a pénzügyi megtérülés számítása során milyen tényezőket szükséges figyelembe venni.


A pénzügyi előrejelzés alapja

Az EU definíció alapján az EK kettős célja a következő (nonprofit szervezeti forma):

  1. cél, hogy minden résztvevő entitás legalább olyan jól járjon, mintha a piacon vételezne vagy értékesítene villamos energiát, és

  2. cél, hogy az EK működésének egésze legalább elérje a fedezeti pontot (tehát, hogy az EK a tagok irányába történő villamosenergia értékesítéssel és a tulajdonában lévő eszközök segítségével (pl. energiatárolók) megtermelje a saját működtetési költségeit).

Az EK tulajdonában lévő eszközök befektetési igényét (a CAPEX költségeket) is szükséges beépíteni a pénzügyi tervbe. A tapasztalatok szerint ezen eszközök önerőből történő finanszírozása hosszú évekig megakadályozhatja az EK nullszaldós működését, de a gyakorlatban a CAPEX költségtételek nem ritkán valamilyen vissza nem térítendő pályázati támogatás segítségével kerülnek finanszírozásra.

Az EK elméleti pénzügyi működése legegyszerűbben historikus tényadatok alapján, negyedórás bontásban modellezhető le, ugyanis így érzékelhető a legjobban a napon belüli tőzsdei áringadozás hatása (amennyiben az energiaközösségben van olyan entitás, amely spot áron, vagy dinamikus árazási konstrukcióban vételez villamos energiát a kereskedőjétől).

A pénzügyi áramlás (Cash Flow) az energiaáramlásra épül, így az előrejelzés érdekében meg kell válaszolni a következő kérdéseket:

  • Mi az alapvető energiaáramlási és elszámolási logika? Amennyiben az EK vagy valamelyik résztvevő entitás rendelkezik tárolóval, milyen logika mentén történik a kitárolás? Melyik entitás élvez elsőbbséget?

  • A szereplők mekkora részénél áll rendelkezésre pontos historikus fogyasztási és/vagy termelési adat negyedórás bontásban? Az érintett háztartások esetében mekkora az okosmérési (és idősoros elszámolási) penetráció?

  • Közcélú vagy magáncélú vezetékeken keresztül történik az EK entitásai közötti energiaáramlás? Szükséges-e rendszerhasználati díjakat fizetnie az egyes entitásoknak és az EK egészének a területileg illetékes DSO-k felé?

  • Vannak ESZ-jogosult szereplők az EK-ban? Ha igen, változik-e az elszámolásuk az EK létrejötte után (pl. HMKE betáplálás – bruttós elszámolás)?

  • Milyen logika mentén értékesíti az EK a villamos energiát a tagjainak? Minden entitásnak a jelenlegi szerződéses konstrukciója szerint történik az értékesítés? Vagy minden szereplőnek egységesen?

  • Érvényes-e a tagokra a KÁT rendszer?

Az alapvető feltételek meghatározása után felépíthetővé válik a pénzügyi modell, ehhez szükséges EK-szinten és az egyes tagok szintjén meghatározni a Cash Flow-t.


Az EK bevételei és költségei

Az EK legfontosabb bevételi forrását az egyes tagok számára értékesített energia utáni díj jelenti. Könnyen belátható, hogy ahhoz, hogy a bemutatott kettős cél teljesüljön, az EK nem emelheti az árat az egyes entitások szerződéses árai felé, de többféleképpen termelhet hasznot úgy, hogy az egyes résztvevő entitások ne járjanak rosszabbul, mint EK nélküli működés esetén:

  • Az EK alacsony áron felveszi az egyes entitások által termelt energiafelesleget (pl. közcélú hálózat betáplálás egységáron), és a többi entitás felé az egyes entitások szerződéses árain eladja (pl. fix szerződéses áron, vagy spot áron, ha az kellően magas),

  • Ha van olyan entitás, amely spot áron, vagy dinamikus árazási konstrukcióban vételez villamos energiát a kereskedőjétől, és az EK rendelkezik villamosenergia tárolóval (vagy működteti valamely entitás tárolóját), az EK az egyes entitások által termelt villamos energiát felveheti, eltárolhatja, és csúcsidőszakban értékesítheti (arbitrázs lehetőség).

A főbb költségeket egyrészt az EK tulajdonában lévő berendezések működtetése és karbantartása, a humán erőforrás, valamint az alkalmazott IT rendszer működtetése teszik ki – ezen tételek egy kisebb, néhány entitásból álló EK esetében is elérhetik a néhány tíz millió Forintot évente. A másik fő költségtételt az EK által az entitások felé fizetett energiadíjak, és a területileg illetékes elosztónak fizetett rendszerhasználati díjak teszik ki. Az előírások alapján az EK nem működhet nyereségesen, azonban a modellezés során az elméleti nyereség koncentrálódhat itt, ezt ugyanis később árcsökkenésre vagy egyéb, jövőbeni feladatokra használható fel.


Kitekintés

Az energiaáramlás és a pénzügyi áramlás kérdése mellett számos további kérdés merül fel egy EK létrehozása során. A közösség tagjainak meg kell állapodniuk abban, hogy hogyan néznek ki a mérlegköri szerződések, illetve abban is, hogy melyik entitás felel a mentrendezésért és az eltérés következményéért. Fontos tisztázni, hogy a menetrendtől való eltérésért az eltérést okozó entitás, vagy az EK egésze lesz felelős.

Bár kihívást jelent, hogy egyelőre kevés olyan jó gyakorlatot látunk a magyarországi EK piacon, amelyek segíthetik az energiaközösségek elterjedését, előremutató, hogy tavaly már 7 EK kezdeményezés került MEKH általi bejegyzésre.

Az energiaközösségek terjedése nemcsak a résztvevők számára gyakorol pozitív hatást, de az elosztók szempontjából is jelentős a szerepük a lokális hálózatok stabilizálásában. Egy jól működő energiaközösségnek nincsenek „vesztesei”, hiszen minden termelő tag legalább annyi hasznot termel, mint piaci értékesítés esetén tenné, és egyik szereplő sem vásárolja drágábban a villamos energiát, mint ahogy azt a „business as usual” szerződése szerint tenné.



Felhasznált források

 
 
 

Hozzászólások

Többé nem lehet hozzászólást írni ehhez a bejegyzéshez. További információért vedd fel a kapcsolatot a webhely tulajdonosával.
bottom of page